"Na ez új feladat volt, meg is izzadtam vele, de a végeredmény olyan lett, hogy amikor összeállt a modell, nem hittem a szememnek.
Mostmár nehezemre fog esni hogy kiadjam a kezeim közül.
A kasztni körbe le van lemezelve, belül színre fújt
műanyag válaszfal van a vezetőfülke és a raktér közt (külön műanyag ablakkal), +ebben van "extra" (mentőláda, stb.). ezen sincs még rendszám, ugyanis ezt egyszerre nyomtatom majd a kék Barkaséval. A felni kéken ronda lett volna, így imitáltam a "Prevent Keréktárcsa ezüst" hatását.
Na meg rozsda és sár mindenhol ahol/ahogy azt kell.
Egyébként igen, jól látjátok, hogy ez utóbbi barkas nem évjárathelyes, mégpedig a kasztni színe és a lökhárítók nem passzolnak az évjárathoz. A modellnek ugyanis külön története van. ez ugyan nem igaz történet, de akár az is lehetne, a jövőbeli tulajdonossal közösen lett kitalálva: Ez egy 1970-es évek elejéről származó Barkas, ami sokáig szolgált egy TSz-ben, ki tudja milyen színben.
A 80-as évek elején azonban egy IFA sofőr kicsit sokat ivott és a TSZ udvarán nekitolatott a szerencsétlen Barkasnak, ami a vezetőfülke és az első lökhárító roncsolódásával járt. Ha ez nem lenne elég, a kocsi a mögötte álló ZSuknak is nekigurult, ami összeroppantotta a Barkas hátsó részét is a hátsó lökhárítóval együtt. Lehett volna javítani is,mde minek ha épp a TSZ raktárában állt egy új cserekasztni (új lökhárítókkal). A régit így kidobták (lehet hogy ma is disznóólnak használják valahol?), az új kasztnit pedig sztahanovista munkatempóban rakták fel a sértetlenül maradt alvázra a TSZ szerelői. A kocsi tehát régi alvázzal, régi felszereléssel, de már új kasztnival és lökhárítókkal szolgálta tovább a Termelő Szövetkezetet.
De ne higgyük, hogy ezután jobban vigyáztak rá: a rendszerváltás idejére igencsak siralmas állapotba került megint, csak úgy burjánzott rajta a rozsda, lágy patakokban ölelve át az egykor új és pompás zöld karosszériát. Eljött a rendszerváltás is, a TSZ elkezdte privatizálni a gépeit, elsőként pedig a már megvénült, köhögő-csikorgó motorú zöld Barkastól szabadultak meg. Egy élelmes kereskedő meg is vette, hisz nagy szüksége volt olyan autóra, amivel akár hűtőszekrényeket is lehet szállítani. Igen, hűtőszekrényeket, többet, méghozzá Ausztriából, lehetőleg Gorenje márkájúakat. Ehhez azonban fel kellett rakni a hátsó ablakra egy kicsi de fontos jelzést: a H-betűt. A Barkas így a kibontakozó magyar
kapitalizmus építésében is részt vett, már második kasztnival, ki tudja hányszor és miként felújított motorral és hány százezer kilométerrel maga mögött. A modell ezt az állapotot próbálja visszaadni.
Remélem sikerrel."