Warszawa M-20
Jó ötletekből sosem elég - ezt bizonyította be ismét egy kedves barátom, akinek ez a modell készült (már sorban a 11!). Készítsek neki negint egy lepusztult Warszawát, de ez most ne olyan legyen mint a múlkor, hanem ezen tényleg legyen minden tönkremenve, nyújtson olyan siralmas látványt, amilyet csak lehet! Kedvemre való feladat!
Npokig bújtam a netet, ötleteltünk, mi hogyan pusztuljon le a kocsin és a még épnek látszó részeket hogyan lehetne még jobban tönkretenni.
Természetesen ez nem légből kapott ötleteken alapult, hanem minden képekkel volt megalapozva: ahány sérülés, stb. található az autón, annak mindenek olyannak kell lenni, ami a való életben is előfordul! Ehhez tartottam hát magamat. Fúrtam, faragtam, építettem és az eredmény egyre jobb lett. A hátsó ajtót felnyitva terveztük, hogy ezzel a csomagtartó is feltáruljon a maga lepusztult-rozsdás valóságában és ezzel kicsit megtörje a formát. Sikerült is neki. Az ajtót egyébként én készítettem, sok-sok idő és vesződség árán, mire olyan lett, hogy pont odaillett a kivágott csomagtérajtó helyére. Gyakorlatilag újra kellett építeni. A hátsó rendszámtábla (akárcsak az első) hiányzik, és alumíniumból gyártottam hozzá újra a rozsdás tartót, melyen még a csavarok lyukai is növelik a részletességet. A csomagtér belsejét is ki kellett alakítanom, ezután persze több órás festéssel lett lepuszítva, mint ahogy minden más is az autón. Pl. nincs egyforma kerék a modellen, mind más. Ennek oka, hogy így sokkal nagyobb a diszharmónia a modell kinézetében, ami szintén kedvez a témának. Egyébként a kerekekből már rég "elszökött a levegő" és ezt imitáltam is: szépen "ül" a kocsi, ami persze annak is köszönhető, hogy a hátsó rugók kigyengülését is imitáltam. Szintén a formát töri meg a kinyitott tanksapkaajtó, aminek szintén sok munkával biztosítottam helyet (ez rézből van egyébként). A modell készítéséhez rengeteg féle anyag lett felhasználva: fa (egy ilyen faléc tartja a rozoga csomagtérajtót), alumínium, réz, ón, 4 féle műanyag, acélhuzal, rézhuzal. Szintén saját készítésű a kitört üvegű ködlámpa, amiből direkt csak egy van, a másik már az idők sodrában odalett.
(Egyébként ennek az izzójához kábel is vezet, amit a ködlámopa házának hátsó részén át vezettem be.) A lámpák majdnem mindenhonnan hiányoznak egyébként az autóról, kirohadtak.
Az egyik hátsó sárvédőt egyszer cserélték, még mindig látszik rajta a cinkkromátos alapozó, de már ez is hozzározsdásodott a kocsi többi részéhez (talán egyszer valaki fel akarta újítani csak beletört a bicskája?). Az egyik hátsó lökhárítóbaba is hiányzik, és úgy áltelában a lökhárítók és hűtőmaszk is deformálódott, roszdás és koszos. Nagyon sok horpadás és rozsdafot, rozsda-lyuk mellett valami hiányérzet volt még bennem. Aztán megbeszéltük, hogy legyen a kocsi egyik szélvédője betörve. A hiányérzet elmúlt.
A szilánkokat és a funkcióját vesztve "belógó" gumikédert alapos munkával készítettem, de megérte: nagyon élethűvé teszik a modellt, valahogy sokkal "hihetőbb" tőle az egész. Az ablaktörlők is össze-vissza állnak már. Szintén lepusztult a belső tér. Rengeteget festettem, koszoltam, koptattam, de megérte: mostmár igazán úgy néz ki, mint aminek 20 éve nem volt köze emberhez.
A sebességmérő és időmérő órák a műszerfalból hiányoznak, csak a lyuk tátong a helyükön (talán kellett a nagypapa zsukjához?), az egyik lyukból a kábelek lógnak csak ki ernyedten, siratva az egykor velük összekapcsolt sebességmérőt.
A kormány is csupa kosz, a kormányváltó pedig hasznavehetetlenül lóg, valószínűleg eltört a váltórudazat.
Az egész autó "cakkosra van rohadva", és már remény sincs arra, hogy valaha feltámadjon, mégis hirdeti az elmúlt idők dicsőségét. Nekem menet közben nem is tűnt fel, de végül összeállítás után nagyonm megtetszett, igazán megérte a sok-sok belefektetett munkaóra. Végül szinte többet kellett építeni, mint rombolni. Ha pedig a festést is hozzászámítjuk, akkor én vagyok a szocialista munka hőse, aki sok munka árán egy darab ócskavasat produkál.
Itt vannak a képek, remélem tetszik nektek is:
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
